Mennyi Mindent Tanít Egy Növény Történelme: Zsálya

Sokan nem is tudják, hogy a zsályának milyen komoly történelme van, konyhai fűszerként és gyógynövényként is. 

Egy gyógynövény sokkal nagyobb életre kel a szemedben és még különlegesebb lesz neked, ha megismered, hogy mások, más korokban mire használták.

A zsálya (Salvia officinalis) Európa mediterrán területeiről származik és már a rómaiak arra használták, hogy segítsék vele a zsíros ételek emésztését. A gyógyszerismeret atyja Dioscorides kijelentett, hogy a zsálya a koruk egyik legfontosabb gyógynövénye, Ő egyébként Néró személyes gyógyszerismerője volt (olyan személy, aki a növényekkel gyógyítást tanulmányozza és gyakorolja)! Dioscorides hosszú főzetként alkalmazta a zsályát sebekre, hogy elállítsa a vérzést, fekélyekre és teaként rekedtségre és torokfájásra.

• Az egyiptomiak a zsályával a nők termékenységét támogatták
• A franciák pedig teának termesztettek rengeteg zsályát.
• Nagy Károly császár egész zsálya ültetvényeket telepített Németországba, hogy kereskedni tudjon vele és a gyógyászatban fel tudja használni.
• Az ősi görögök és rómaiak húsok tartósítására használták a zsályát, de úgy tartották, hogy a memóriát is erősíti.
• Az angol füvészek úgy hitték, hogy a zsályák állapota egy kertben azt mutatja, hogy az ottani üzlet mennyire lesz sikeres. Kevés zsálya azt jelentette, hogy rossz idők jönnek az üzletnek, sok zsálya pedig virágozó üzletet jelzett.
• A kínaiak gyomor, más emésztőrendszeri és idegrendszeri problémákra is használták. Olyan dolgokra tartották hasznosnak, mint a tífusz, máj- vese problémák, megfázások, vagy a fájó izületek.

Nagy Károly egyébként 742-814-ig egy híres orvosi iskolát üzemeltetett Salerno-ban. Ebben az iskolában a zsálya volt az egyik a 100 gyógynövény közül amit termesztettek és azt mondták akkoriban, hogy Nagy Károlynak a zsálya volt a személyes kedvence az összes növény közül. Sőt azóta a mai napig kötelező minden kolostor kertjében zsályát nevelni. Úgy is ismerték, mint a „megváltás növénye”, a tudományos neve is a „salvarem” latin szóbol származik, ami azt jelenti „meggyógyítani”, „megmenteni”.

Kicsit később a középkorban a szerzetesek 16 növényt alkalmaztak a különböző gyógyító terápiáikhoz. Ezek közül az egyik legfontosabb a zsálya volt, mert sok akkori gyógyszernek az alapjaként használták.

Culpeper a Culpeper’s Complete Herbal című könyvében írt egy egész szakaszt a zsálya felhasználásáról, a következő egy kis kivonat ebből az írásból:

„A zsálya leve ecettel mindig jól használt pestis idején. Az szájöblögetőket, amiket zsályával, rozmaringgal, útifűvel, vagy lonccal készítenek forralt borban, vagy vízben, mézzel, vagy hagymával kiegészítve remekül működik a fájó száj és torok, afta gyógyítására, és a férfiak és nők „titkos” testtájának a mosására is alkalmas, ha úgy van rá szükség, mint minden más meleg és kényelmes gyógynövény. A zsályát felforralják, hogy a testet és a lábat fürösszék benne nyáron, főleg a kihűlt ízületek és ínszalagok esetében, amiket bénülás és görcsök kísértenek…”